Írja meg Ön is véleményét:
Köszönet mindenért!
Szorongással telve készülődünk az idősek otthonába jövetelkor. Mi lesz velünk a sok ismeretlen között? Hogyan fogjuk megosztani a közös életet?
Többségünk egyedül élt a családi házban, egyedül osztottuk be az időnket, kedvünk szerint.
A gyerekek megnőttek, munkát vállaltak, új családot alapítottak. Több és más lett a gondjuk, életük, így kevesebb idejük jutott a szülőkre, mint szerettük volna. Ők féltettek az egyedüllét okozta veszélyektől, betegségtől, eleséstől-ami, gyakran megesett- és a magánytól. Biztonságosabbnak tartották az otthon lakójakénti létünket.
Az otthonban kedvesen, mosolygósan fogadtak. Elkísértek az „ÚJ Otthont” jelentő szobánkba. A folyosón a „régi lakók” bíztattak: „Jó itt, vigyáznak ránk, foglalkoznak velünk, nem vagyunk egyedül, énekelünk, sétálunk.” Ez a fogadtatás enyhítette a szorongást.
Figyelmes, segítőkész nővérek vesznek körül, akkor is tudnak mosolyogni, ha egy-egy néni tízszer megkérdezi ugyanazt, vagy haza akar menni, naponta keresi a kaput, összecsomagolt táskával. Mindig kedves szóval próbálják megnyugtatni. Mosdatják a fekvő betegeket, etetik, mintha a gyerekeik volnának.
Otthonról hozott virággal díszítik a folyosókat, mindig friss virág van a vázákban.
Az egészségünkre a főnővérek és az orvos vigyáz. Gyógyszer kell? Vizsgálat? Kórházi kezelésre elkísérik a rászorulókat.
Napjaink nem telnek unalmasan. A mentálosok minden napra gondoskodnak valami tevékenységről. Torna, éneklés, felolvasás, Ki mit tud?, észforgató, zenés kávéház, ahol versekkel és énekekkel, dalokkal teszik színesebbé a napokat. Szépek a minden hónap végén tartott születés-és névnapi ünnepek. Az ünnepeltek virágot, ajándékot is kapnak. Terített asztalon sütemény, üdítő és virág várja a lakókat.
Délután is van elfoglaltság, séta a Duna partján, ahonnan nem hiányoznak a tolókocsis lakók sem.
Az Irgalmas Nővérek segítenek a munkában. Itt élnek velünk, segítenek, figyelnek a lelkünk békéjére.
Mint mindenhol, itt is akadnak problémák. Mindenkinek más az igénye: „Sok a főzelék, sűrű a leves, sok a rizs, kemény a hús.”
Ezen is segít a vezető és az élelmezésvezető. Minden hónapban meghallgatja a lakókat, meghallgatják a panaszokat, javaslatokat. Amit meg lehet oldani, teljesítenek. Kedveskednek sütivel, jégkrémmel. Figyelembe veszik, ki mit nem ehet, annak mást biztosítanak.
A környezetünk szép, tiszta, virágos. A gondnoknő és a karbantartó, a takarítónők fáradhatatlanul figyelnek. Fertőtlenítés, szappanfeltöltés, karnis, függöny felszerelés, kerti virágok a vázákba.
Mindkettő udvarunk tele van virággal. Napernyők alatt a padokon lehet pihenni, levegőzni. Nem lehet okunk elkeseredésre, panaszra. Az is előfordult, hogy egy-egy lakót hazavittek „szabadságra”, de visszasietett ide a biztonságos, gondtalan életbe.
Szeretném megköszönni az Intézmény Vezetőinek, az Irgalmas Nővéreknek, minden Dolgozónak, hogy áldozatos munkájuk biztosítja a gondtalan életet, nem érezzük tehernek öreg napjainkat.
A jó Isten adjon számukra egészséget, sok-sok örömöt a mindennapokra!
Vigyázzon rájuk minden lépésükben!
Köszönöm: Egy „öreg lakó.”
